“Az élet olyan, mint a biciklizés. Nem lehet egyensúlyban
tartani, ha egy helyben áll.” (Linda Brakeall)
Nem túl rég óta tartozom a biciklizést kedvelők népes
táborába, ám annál nagyobb lelkesedéssel élem meg minden pozitív pillanatát,
hasznát és előnyét a jó idő beköszöntével. Három csoportba sorolnám a bicajos
társadalmat. Az első, a teljes megszállottsággal, valamilyen versenybiciklit
tekerő ehhez illő sportos öltözéket viselő, élete meghatározó elfoglaltságát
jelentő biciklis. A másik a hobbi bicajos, akik hétvégén és/vagy szép időben, ha
mozogni vagy kirándulni támad kedve – akár többed magával - veszi elő biciklijét, mert jó móka. Az
utolsó, ám szerepét tekintve talán – ha nem is a legtöbb km-t tekerő, de – a
leggyakoribb, utcai kerékpárosok száma. Értem ez alatt, aki városban vagy
nagyvárosban él és autó illetve tömegközlekedés helyett a biciklit használja,
munkába járásra, vásárlásra, egész egyszerűen helyváltoztatásra. Nem
sportcipőben, bicajos nadrágban és sisakkal a fején, sokkal inkább hétköznapi,
normál esetben is viselt úgymond mindennapi ruházatban, már-már inkább jól
öltözötten, illetve ami a célállomáshoz passzol. Maga az alkalmatosság is
mindhárom esetben más, használatuknak megfelelően számos típust különböztetnek
meg. Lesarkítva kicsit, a versenybiciklisek kos kormányúja, a hobbi bicajosok
montija és a városi jövés-menésre használt városi kerékpár vagy cruiser, bővebben ide katt. Na ez utóbbi szerelmese lettem jómagam is. Bevallom annak ellenére, hogy
eredendően is a városi kerékpár elnevezés illeti meg, első blikkre és
használatra is, kicsit a falusi, öregasszonyok által is használt régi Csepel
bicaj érzést keltette bennem. Aztán ez idővel átváltott a sokkalta kellemesebb
a Fellini és több egyéb művészfilmekben is megannyiszor látott és tapasztalt
érzetbe, melyet egy ilyen bringa tulajdonosa és használója érezhet. Bohóság,
légiesség, szabadság, kényelem. A világ szinte minden táján ismert és használt
eszköz, mégis Hollandiában kapja a legnagyobb teret, külön jogaikkal és KRESZ
szabályaival a bringásoknak. Továbbá a mediterrán országokban épp oly gyakori,
mint a különböző nagyvárosokban. Megannyi jótékony hatása mellett, hogy
egészséges (ami valljuk be, a rendszeresen nagytelepülések utcáin tekerve a
káros anyagokat belélegezve kevésbé az), vagy stressz oldó, kedvünkre és
egyéniségünknek megfelelően alakíthatjuk, szépítgethetjük, legyen szó színről,
kiegészítőkről. A kerékpár tradicionális jellegét meghagyva és a kevesebb több
elvét követve, csodás eredményt érhetünk el, melynek valóban csak képzeletünk
szab határt. Ugyanis, minket nőket minden lehetőség érdekel, ha „csak” egy bicikliről
is van szó. Kosár, csengő, de még a sárvédő színe vagy formája is összhangba
kell legyen. Az egyszínűségre törekedve, ami a vázat és a kerekeket illeti és
egy másikra, ami a felszereltséget, hogy később aztán bárhogy is öltözünk, jól
mutassunk a biriglinken. A napjainkban virágkorát élő eszköz, mely sikkes,
minden téren kedvező és még hasznos is, merem remélni ezt követően is módi lesz
és „életben tartják” a hozzám hasonló szentimentális lelkűek.
Ha még nincs de szeretnél: http://csajbringa.hu/ .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése